~ 5. ~

Beültünk a kocsiba,és csendben indultunk a suli felé.

Mikor odaértünk a többiek már magoltak,és várták,hogy megérkezzünk.

-Flóra!-kiáltotta nekem Viki.-Segíts majd matekon!Te úgyis jó vagy belőle,szóval neked nem lesz nehéz...

-Megpróbálok,de nem ígérek semmit.-mosolyogtam rá bátorítóan.-Nagyon fáj a kezem,és alig tudok írni.

-Nem kellett volna.-motyogta nekem Csongi,majd felhúzta a pulcsim ujját,hogy megnézhesse a sebeimet.

-Nem szép.-csóválta meg a fejét.-Kellett volna kötés.

-Most már mindegy.-vontam meg a vállam.

~

Becsengettek,és rajtam kívül mindenki parázva ment be a terembe.

-Figyelj Flóra...-nyávogta nekem Adri.-Nem segítenél a matekdogánál?Nem volt időm tanulni Patrik miatt...-Patrik a pasija.

-Nem.-vágtam rá kapásból.

-Miért kérdezte,mire Csongira néztem,aki énekelni kezdett.

-Talán te sem szopnál annyit...

-Kapjátok be!-húzta fel az orrát,és hátat fordított nekünk.

-Csodálkozom,hogy még nem tűnt fel a szüleinek,hogy milyen világ szégyene embert neveltek belőle.-morogtam,és leültem Csongi mellé.

-Hát igen.De a másik kettő is ilyen.-mosolygott,mikor bejött a tanár.

-Üljenek,le itt vannak a lapok,tessék oszd ki.-adta Balázs kezébe a dogákat.

-Hajrá!-néztem Csongira,ő pedig megszorította a kezem.

-Neked is,de úgyis tudom,hogy ötös lesz.

Hát igen.Matekból nagyon jó vagyok,és szeretem is.Ami ugye azért valljuk be,furcsa.Na de mindegy is.

Amint megkaptuk a lapot,a nevemet már fel is írtam és kezdtem oldani a feladatokat.

Gyorsan végeztem vele,olyan negyed óra alatt,és egyből kicseréltem az én lapomat Csongiéra.Szerencsére hasonlít az írásunk,így senkinek nem tűnik fel.

Az még negyed óra volt,mire megcsináltam,de hagytam benne jópár hibát,hogy azért ne legyen olyan nagyon feltűnő,hogy Csongi "tanult"...

Mikor végeztem elkezdtem hintázni a székemen,azért,hogy tudjak súgni hátra.Niki és Viki már türelmetlenül várták,hogy segítsek,és ne egyes dogát írjanak.

~

A tanár beszedte a lapokat,mi pedig megkönnyebbülten fújtuk ki a levegőt.

-Akkor ezzel végeztünk.-nevettem fel.

-Végeztünk.-bólintott Csongi,és megcsókolt.

~

Suli után,az volt az első dolgom,hogy felhívtam apát.

-Szia!-köszöntem.-Hogy vagytok?

-Szia kicsim.Megvagyunk.Te?

-Én...fogjuk rá.-mondtam.-Apa...nem költözhetnék hozzád?

-De.De ezt még anyáddal is meg kell beszélnünk.Odamegyek érted a suli elé.Vagy Csongihoz.

-Gyere...Csongihoz légyszi.Ott leszek,mert segítenem kell neki.Angolban.

-Oké.De jön Anita is,mert régen találkozott veled is és Csongival is.Meg halálra unná magát...

-Jó.Csongi segíteni fog pakolni,oké?

-Nekem jó.-nevetett.-Ezt most te jelentetted ki,vagy ő ajánlotta?

-Én voltam.-vigyorogtam.-De Csongi úgyis van olyan kedves,hogy segítene nekem...

-Tudom én.1 óra múlva ott vagyok érted.Szia.

-Szia.

Csongi felé fordultam,aki már akkor előre félt attól,hogy mit fogok mondani.Mondjuk hallotta a beszélgetést,de az lényegtelen...

-Segítesz majd pakolni?-néztem rá bociszemekkel.

-Persze.Na de gyere,mert úgy hallom,hogy hozzám jössz.

-Megyek!-nevettem.

~

Amint megérkeztünk,a hangszerek felé vettük az utunkat,mert Csongi még a suliban megígérte,hogy megtanít gitározni.

Igen,már egy jó ideje meg akartam tanulni,csak nem volt senki,aki tanított volna.Csongi is csak most ment bele,fél év nyúzás után...

-Na akkor...-vettem fel a nekem legszimpatikusabb gitárt.Fekete alapon fehér csontok voltak,rajta,ami nekem nagyon tetszett,és úgy tudom Csonginak is ez a kedvence.

Elkezdett tanítgatni,majd háromnegyed óra múlva megcsörrent a telefonom.

-Itt vagyok,gyertek.

-Megyünk.-álltam fel,és letettem a gitárt.-Megjött apa.-jelentettem ki,mire a fiú is felállt,és utánam jött.Bezárta maga után az ajtót,és már be is ültünk a kocsiba.

~ 4. ~

-Fárasztó volt ez a délután.-jelentettem ki.

-Az biztos.-mondta.-De egy kis erőd,még biztos,hogy van...

Megcsókolt,én pedig viszonoztam.Csókcsatába kezdtünk,és mikor már nem volt kényelmes ahogy ültünk,hátradőltem,ő pedig fölém térdelt.Vadul tépte az ajkaimat,és csak másodpercekre váltunk el egymástól,hogy levegőt kaphassunk.Hirtelen a pólóm alá nyúlt,de én megállítottam a kezét.

-Bocsi.-állt le,és beletúrt a hajába.Olyan kis helyes,amikor zavarba jön!

-Semmi baj.-pusziltam meg az arcát.-Csak még nem szeretném...

-Értem én.-mosolyodott el és magához húzott,mire én felszisszentem.-Basszus!El is felejtettem. Nagyon fáj még?

-Csak ha hozzáérnek.-szorítottam össze a szemem.Egy kis hazugság mindig belefér...Egész nap égett a kezem,de ha elmondanám,akkor sajnálna és körülugrálna.-De egyébként nem érzem,hogy fájna.Akkor sem éreztem,most sem.

-De ilyet többet ne csinálj.-mondta.-Nagyon megijesztettél...

-Bocsi,csak...nagyon kiborultam,és nem tudtam máshogy levezetni a feszültségemet.És nem is akartam átjönni addig,amíg le nem nyugszom...

-Megértem.De menjél el fürödni,mert már így is késő van.

-Miért?

-Éjfél.

-Hupsz...

Bebattyogtam a fürdőbe,és amilyen gyorsan csak tudtam,elvégeztem mindent,amit csak lehet. Viszont én hülye nem hoztam be semmilyen ruhát magammal,ebbe a kikúrt kurva fürdőszobába...

Magamra csavartam a törölközőmet,és megpróbáltam észrevétlenül beosonni a srác szobájába.

Aha.Próbáltam.

Csongi a szobájában kapcsolgatta,mikor beléptem.Felém fordult,és elkezdett bámulni.Az arcom rendesen elszíneződött,még egy rák is megirigyelte volna.Mármint a színét.

-Csak...pizsiért jöttem...-motyogtam.-De nem hoztam.-nevettem fel zavartan.

-Engem az sem zavarna,ha így aludnál...-villantott egy perverz mosolyt.

-Haha.-grimaszoltam.-Adsz valamit,amiben aludhatok?

-Persze.-ment a szekrényéhez,és kivett belőle egy pólót,és egy alsógatyát,és átnyújtotta nekem.

Elvettem tőle,és már mentem is vissza felöltözni.

Nem sokkal később már hassal ugrottam rá az ágyban.Mintha csak otthon lennék...

Fellökte magát mellőlem,és húzott is be fürdeni.

Én meg nyugodt szívvel elaludtam...

~

Az ágy elkezdett recsegni,amire kipattant a szemem,és álmosan pislogtam Csongira.

-Bocsi.-suttogta,és egy puszit nyomott az arcomra.-Nem akartalak felkelteni,de ezek szerint sikerült...

-Hát nem.-nevettem fel.-De álmos vagyok.

-Elhiszem.-vigyorgott rám,és átölelte a derekamat.-Jó éjszakát...

-Neked is.-motyogtam,és már újra az álmok földjén jártam...

~

A telefonom csörgése keltett fel az édes álmomból,én pedig dühösen kinyomtam.

-A kibaszott telefon mindig csörög.-morogtam,mire mellettem valaki felnevetett.-Áááá!-ugrottam egyet,mert nem tudtam,hogy ki az.

Aztán szép lassan minden leesett.

Aztán visszapattant,és megint leesett.És széttörött.

Így belegondolva...mi lehet az??

-Jó reggelt.Meg fájdalmasat.-kuncogott Csongi,aki nagyon jól szórakozott a bénaságomon.

-Mióta vagy ébren?

-Negyed órája.-mosolygott édesen,és egy puszit nyomott a homlokomra.-Menj,készülj fel a sulira.Ma doga is lesz...

-Ja igen...Matekból.Majd segítek.-mondtam.

-Köszi.

~ 3. + Albumpremier ~

Albumpremier!!!
Ma öt órakor látott napvilágot a The Grenma új albuma a 11:11.Egész nap az öt órát vártam,alig bírtam.De kereken öt órakor már fenn is volt a facebook oldalukon.5 perc alatt volt legalább 100 lájkuk,és mindenki töltötte az albumot...Vagyis sokan.

11:11
1. Szakad a cérna
2. Túl szép
3. Itt belül
4. Állj ki magadért

A rész is kész lett,az album ihlette,és...hát nem pont olyan érdekes,de előbb-utóbb elkezdődnek azok a részek,amik már egy kicsit izgalmasabb.
Az eleje olyan,mint egy elcseszett szappanopera...Na mindegy.
Jó olvasást!

By: BJ72

~~~

Legalább egy fél órán keresztül sétáltam,amikor megláttam egy boltot.Ahol biztosan van bicska is.Igaz nem szoktam ilyeneket csinálni,de most úgy éreztem,hogy muszáj.

Bementem,és elvettem egy zsebkést az egyik polcról,majd a kasszához vittem.

-Csak ennyi lesz?-kérdezte az eladó barátságtalanul.-5000 Ft lesz.

A kezébe nyomtam a pénzt,és már mentem is ki.Leültem egy fa tövébe,de úgy,hogy senki ne lásson,és felhúztam a pulcsim ujját.

Megvágtam a kezem (nem ez eremnél),amiből kibuggyant a vér.Aztán megismételtem még egyszer,és még egyszer.Néztem ahogy a vér elkezd folyni a kezemen,és éreztem,ahogy az arcomon lefolyik egy-két könnycsepp.Amiket ezer másik követett természetesen.

Csak néztem a csuklómat,és vártam,hogy fájjon,de nem éreztem semmit.Lehúztam a pulcsim ujját,ami természetesen fehér volt,és néztem,ahogyan egyre vörösebbre színeződik.

A telefon megcsörrent a zsebemben,és én tudtam,hogy Csongi az.10 percen keresztül hívogatott,és küldött SMS-t,amiben ennyi állt: "Hova tűntél?Felhívtam anyukádat,de azt mondta elmentél otthonról.Légyszi válaszolj,hogy legalább tudjam,hogy nincs semmi bajod!"

Nem akartam válaszolni neki,és nem is tettem.Vártam,hogy valaki leállítson,és keressen meg.De nem.Ott ültem magamban,szomorúan,és már nem is vérzett annyira a kezem.

Egy idő után fényt véltem felfedezni valahol a hátam mögött,és hallottam,ahogy a banda a nevemet ordibálja.

Nem mentem elő,hanem vártam,hogy valaki megtaláljon.

A fény egyre közeledett,de én egyre kisebbre húztam össze magam.Féltem,hogy mit fognak szólni,ha meglátnak,és inkább minél később akartam bemenni a melegbe.

Amilyen észrevétlenül csak tudtam,felálltam,és elsurrantam a helyemről.Senki nem vette észre szerencsére,ezért kicsit bátrabban leültem egy másik fa tövébe.

Mellettem elkezdtek ropogni a levelek valakinek a cipője alatt,és mikor meglátott,leguggolt mellém.

-Flóra?-kérdezte Csongi,de tudtam,hogy felismert.Mikor meglátta a vörös ujját a
pulcsimnak,magához rántotta a kezem.-Mit csináltál?

Feltűrte,hogy megláthassa a csuklóm,ami még jobban kiborította.Felemelt a földről,és a többiek elé vitt.

-Mi történt?-kérdezte Dóri.

-Ha Csongi lerak,akkor elmesélem.-mondtam.Elmeséltem nekik mindent,mikor már beültünk a kocsiba,és elindultunk a barátom háza felé.

Na jó.Ez olyan volt,mint egy elcseszett szappanopera.

Miután Dóri lefertőtlenítette,és bekötötte a csuklómat,visszamentünk a stúdióba,hogy tudjanak tovább próbálni.

Jópár számot eljátszottak,sajátot,és feldolgozást is.

Viszont a kedvenc számomnál (Tankcsapda-Egyszerű dal) felhívott a "színpadra",hogy énekeljek én is vele.

-Ez a szerelem nekem nem a május,örülök,ha valahogy túlélem,a szerelem csak egy rohadt mágus,ha elkapom úgyis kiherélem...-énekeltem,amilyen hangosan csak tudtam.És persze minél inkább próbáltam utánozni Lukács Laci hangját.

Mikor vége lett a számnak Csongi felé fordultam,aki elismerően bólintott.

-Jól énekelsz.-ismerte el,én pedig lepacsiztam vele.-Énekelsz még valamit?

-Öhm...ja.Enyém az utolsó szó.Nagy kedvencem.Úgy találkoznék egyszer a bandával!-poénkodtam.

-Na,akkor ma este egy nagy rajongónk találkozhat velünk!-ordított bele a mikrofonjába Csongi.-A színpadon...Dobos Flóra!

-Én...honnan tudod a nevem?-ámuldoztam.

-Kerestünk egy rajongót a neten,akinek tényleg minden cucca Grenmás.-ölelte át a vállam Dóri.

-Rád esett a választás!-kiáltott előre Matyi is.

-Köszönöm!-öleltem meg mindegyiküket.-Kaphatok autogramot,és képet is?

-Persze.-felelte Csongi,és mindegyikük előre jött.Lőttem egy képet,és már folytattuk is a próbát.

Elkezdték játszani az Enyém az utolsó szó-t,azzal az egy különbséggel,hogy én énekeltem Csongi helyett.Utána meg csak fényképezgettem,és egész jó képek készültek.

Fél 10 környékén,már mindenki elfáradt,így Dóri és Matyi is indultak már.Kikísértük őket a kapun,és mikor már lefordultak a sarkon,mi is bementünk.

Leültünk a kanapéra,és bekapcsoltuk a tévét.

-Fárasztó volt ez a délután.-jelentettem ki.

-Az biztos.-mondta.-De egy kis erőd,még biztos,hogy van...

~ 2. ~

Mikor befordultunk az utcánkba,én már akkor elkezdtem izgulni,hogy mit fognak szólni.Vagyis nem anya,hanem Peti,a nevelőfaterom.

-Menj.Tanulj meg mindent,aztán hétre gyere.Oké?

-Megpróbálok...-sóhajtottam.-De Peti olyan szemét,anya miatta nem fog elengedni.Elhiszed?-néztem rá.

-El fognak engedni.-mosolyodott el,és megcsókolt.-De menj.

-Jó.Ma jó gyereknek kell lennem,azt hiszem...

-Nem árt.

-Akkor szia.-köszöntem el.

-Szia.-mondta,én pedig kiszálltam a kocsijából.

Elindultam a kapu felé,ő meg figyelte a mozgásomat.Legalábbis szerintem,mert nem hallottam,hogy elhajtana.

Benyitottam az ajtón,és ledobtam a táskám az ajtóba.Bementem a konyhába,ahol a húgom,anya és Peti vártak.

-Sziasztok.-intettem körbe.-Anya...beszélhetünk?

-Persze Flóra,mondd csak.

-De...nem itt.-a nappali felé biccentettem,hogy menjünk oda,és anya meg is értette.Kimentünk a többiek köréből,és egyből a lényegre tértem.-Szóval...elmehetek Csongihoz 7-re?Ott is aludnék nála,ha nem baj...

-Persze,menj csak.-mosolyodott el anya.

-Köszi!-nyomtam egy puszit az arcára.-Éhes vagyok...

-A kaja már kész van.Gyere enni.

~

Miután megettünk mindent,mentem is fel a szobámba,hogy megtanuljak azelőtt mielőtt elmegyek itthonról.Holnap lesz tesim (a fiúknak elmarad,nem ér!!),föcim,matekom,dupla angolom és törim.

Szóval akkor tanulhatok föcire,matekra,angolra és törire...Fuck yeaah!

Elkezdtem megtanulni a cuccokat,csak ugye az nem megy olyan könnyen.

Pontosítok.

Elaludtam.

A telefonom csörgésére ébredtem.Meg sem néztem,hogy ki hív,csak felvettem.

-Szia.-szólt bele Csongi.-Mikor jössz?Fél hét van.

-Ú,basszus,fel sem tűnt,annyit tanultam...-próbáltam beadni az ártatlant.Csak sajnos Csongi átlát rajtam...

-Aludtál?

-Egy jó nagyot.-bólintottam,bár ezt ő nem látta.Kell olyan hologramos telefon,mert akkor nem kell beszélnem,hanem elég ha csak bólogatok.Az olyan menő lenne!Mint a filmekben,ha előretekintés van a jövőbe.Meg lézerkard is kell.Olyan szép zöld.Vagy mondjuk fekete...

-Itt vagy?-hallottam meg Csongi hangját.Hupsz.Elkalandoztam picikét...

-Igen.Mit is mondtál?

-Azt,hogy a banda jönni fog,és olyan kilenc körül mennek el.Ugye nem baj?

-Ja,persze hogy nem!-ráztam meg a fejem.-Soha nem zavartak,sőt örülök,hogy találkozok velük.Mondjuk Matyiba már belefutottam ma reggel a folyosón.

-Komolyan?-nevetett.

-Szó szerint.-röhögtem én is.-Na mindegy is.Lerakom,mert akkor indulok is.

-Szia.

-Szevasz.-köszöntem el.Felálltam a székemről,és előkotortam,egy nagyobb táskát.A Green Day-es válltáskámba nem férne bele ennyi cucc,ezért nem azt vittem. Elraktam a cuccokat holnapra,ruhát, és már futottam is le a lépcsőn.

Mikor leértem,leraktam a táskámat az ajtóba,és felvettem a fekete Converse-met.Felcsaptam a vállamra a táskám,és elköszöntem.

-Sziasztok!

-Hova mész,kisasszony?-jött le a lépcsőn Peti.

-Csongihoz.Még próbálnak,de olyan kilenc körül mennek el a srácok.Hétre kéne odaérnem,de már így is késésben vagyok.-néztem a telefonom kijelzőjére.

-Holnap suli!-mondta.-Nem mehetsz.

-Anya már elengedett!-kaptam fel a fejem.-Nem mondhatod,hogy nem mehetek!Nem vagy az apám!

-Igen?Beszélek anyáddal.

-Beszélj csak!-futottam fel a lépcsőn.

*Peti szemszöge*

-Móni!-mentem be a konyhába.-Szerintem nem kéne elmenni Flórának Csongiékhoz.Kettesben lesznek,ki tudja mi történik...

-Volt már nála.Nem lesz semmi baj.-mosogatott tovább.

-Én nem bíznék meg benne a helyedben.Csongi sem jó gyerek,bármit kinézek belőle.Az a kis bulizós...

-Igazad van.-gondolkozott el.-Nem mehet.

*Flóra szemszöge*

Hallottam,hogy valaki feljön a lépcsőn,de én csak az ágyamon feküdtem.Anya nyitott be az ajtón,de én  fel sem néztem.

-Flóra!Nem mehetsz el Csongihoz.-mondta.

-Ki gondolta volna!-ültem fel.-Peti utál,és ő beszél rá arra,hogy soha ne menjek sehova!Megkeseríti az életemet!Nem tűnt még fel?!

-Kicsim!Még egy rossz szó és szobafogság.

-Szobafogság,csak nem itt.-vetettem oda.-Apához költözök,ő legalább normális!Ő megengedi az ilyeneket,és még Anna is szeret!

-Nem mehetsz el.

-De igen.Elmúltam 14,választhatok,hogy kihez megyek.És én apához költözök.Úgyis közelebb van mindenkihez,még a sulihoz is.Maximum ma nem megyek Csongihoz.De vedd úgy,hogy most már apánál lakok,szóval nem kell az engedélyed.-álltam fel az ágyról,és elmentem mellette.-Jó éjszakát.

Lementem a lépcsőn,és kimentem az ajtón.Persze a táskámmal együtt...