-Sziasztok.-köszönt egyszerre apa és Anita,és felnevettek.
-Mi van veletek?-nézett ránk a visszapillantóból apu.
-Velünk semmi.-mosolyogtam.-Veletek?
-Mi is jól vagyunk.Anita bepasizott,szóval most alig fog megszólalni...Mire hazaérünk ő is ott lesz.
-Mi a neve?-kérdezte Csongi.-A srácnak.
-Matyi.-válaszolt mosolyogva Anita,mire összenéztünk a barátommal.
Vajon az a Matyi?Vagy másik?Ezen gondolkoztam egész úton,addig,amíg meg nem érkeztünk anyáékhoz.
Kiszálltunk az autóból,és elindultunk a ház felé.
Csongival picit lemaradtunk,mert mondani akart valamit.
-Matyi azt mondta,hogy van egy csaja...-motyogta,és felgyorsította a lépteit.
-Lehet,hogy Anita az?
-Nem tudom...-gondolkozott.
Apa csengetett,és kivételesen nem Peti nyitott ajtót.A 3 éves húgom állt az ajtóban.
-Csókolom!-köszönt.-És sziasztok.
-Szia pici.-nevettem fel.-Beengedsz?
-Persze.-kuncogott fel,és félreállt az ajtóból.
Bevonultunk az ajtón,és mivel én ismerem legjobban a házat,ezért engem küldtek el,hogy szóljak anyának.
Mondjuk.
Ki mást?
Mindegy.
-Anya!-szólítgattam,mire Peti jött elő.
-Na,itthon vagy?Nem úgy volt,hogy apádhoz költözöl?
-De.Csak anyával megbeszélnénk mindent,mielőtt odamegyek.Itt van apa,Csongi és Anita is.
-Na,akkor végre megszabadulunk tőled.El sem tudod hinni,hogy mennyire vártam már erre a napra.Csak a család marad itt.Móni,a hugod és én.
-Na,akkor mi lesz szegény kislánnyal.-motyogtam,majd mentem volna tovább,ha a férfi el nem kapja a kezem.
-Még egy rossz szó...-fenyegetőzött,de Csongi,(aki egész eddig az ajtófélfát támasztotta) megszólalt.
-Mi lesz?Megvered?Feljelentelek.-közölte lazán,és mellém lépve átölelte a derekamat.
-Feljelentenél,mi?!Állatkínzásért maximum.-röhögött,minek következtében a fiú begurult,és kis híján megütötte Petit.
-Kapd be.-vetettem oda,a barátomat magam után húzva,mentem vissza apáékhoz,akik köreiben már ott ült anya.
-Nem hagyom,hogy elköltözzön.-jelentette ki anya.-Nincs semmi oka rá.Peti nem is utálja,csak nagyon aggódik miatta.
-Igen?-kérdeztem meglepődve.-Én nem úgy vettem észre...-mondtam és előhúztam a zsebemből a telefont,ami egész eddig vette az eseményeket.Vagyis csak a hangot.
Anya kikerekedett szemmel figyelte a hangokat,Csongi pedig még dühösebb lett.Én pedig idegesebb.
-Hogy...Nem beszélhetsz így vele!-nézett rám,majd a férjére.Úgy éreztem,hogy ez inkább nekem szól,mint Petinek.-Kapd be...Milyen duma ez?
-Csak ennyit szűrtél le belőle?!-hitetlenkedtem,és apa is elég furcsán nézett anyára.De még a húgom is...
-Peti bizonyára viccelt.-szólalt meg anya.-És megtiltom,hogy elköltözz.
-Nem teheted.Elmúltam 14 éves,már dönthetek én ezzel kapcsolatban.
-Igaza van.-állt a pártomra a család értelmes része.
-Menj,pakolj össze.-hessegetett fel fogcsikorgatva apa.Mivel dühös volt Petire.Nagyon dühös...-Anita,te is menj fel.
Elindultunk fel,de apa nézéséből leszűrtem,hogy vigyem a 3 éves Petrát is,de minél hamarabb.
Megfogtam a kezét,és felmentünk a szobámba,ahol mindketten leültek az ágyra.Szerencsére lentről semmi nem hallatszódik fel...
Elővettem az összes bőröndömet,pont annyit,amennyit az ideköltözésünkkor hasznosítottam (5
darab + 1 az újaknak,azaz összesen 6),és minden cuccomat beleraktam.
2 óra múlva végeztem,addig Anita játszott Petrával,aki persze nagyokat nevetett.
Utoljára a falamra kiragasztott posztereket,dalszövegeket,képeket és rajzokat szedtem le.Volt minden fajta,de a kedvencem az életnagyságú Billie Joe poszter volt.Mindig hozzá mérem magam,mert tudom,hogy körülbelül 170 centi.Én meg csak 168 vagyok...
Mindegy.
A falamról egy kevés szenvedés után az utolsó The Grenma poszter is lekerült,majd azokat,amiket leszedtem mappákba raktam.2-3-ban fértek csak el.
Mikor végeztem Petra felém fordult,és komoly arccal,a számomra is megválaszolhatatlan kérdést tette fel.
-Miért ilyen gonosz veled apu?
-Nem tudom pici.-mosolyogtam szomorúan.
-Miatta költözöl apukádhoz?
-Igen.De igyekszem minél többször meglátogatni téged,jó?-néztem a szemébe,ami felcsillant.
-Jó!-mosolygott és megölelt.
-Kész vagy?-nyitott be az ajtón Csongi.
-Igen.-vigyorogtam rá,és a kezébe adtam két bőröndöt.
-Mi van ebben,tégla?
-Minden cuccom.-vontam meg a vállam,majd én is felkaptam (a két legkönnyebb) két bőröndöt.
Mindent lecipeltünk,majd mielőtt indultunk volna,még felfutottam a mappákért.
*
Amikor apáékhoz értünk,én amilyen gyorsan csak tudtam (Csongi segítségével) kipakoltam a cuccaimat.
-Hova kerül a Billie Joe poszter?-nézett az ágyamon széthajtott poszterre Csongi.
-Ide.-mutattam a falamra,az ágyam fölött.
Nagy nehezen azt is felragasztottuk,majd fáradtan dőltünk el az ágyamon.
-Ez fárasztó volt.-tettem a fejem Csongi mellkasára,miközben az ujjait piszkáltam.Ő pedig a hajamat.
-Én éhes vagyok.-mondta Csongi.
-Most,hogy mondod én is.-mosolyogtam rá,és felálltam.Felhúztam Őt is,majd az ajtó felé indultam volna.Szigorúan csak volna,ha Csongi nem fordít maga felé,nem fogja két keze közé az arcomat,és nem kezdi el tépni az ajkaimat.Amit nem mondom,hogy nem élveztem...
-Nem azt mondtad,hogy éhes vagy?-nevettem el magam.
-Ja tényleg.-mondta,majd most ő húzott fel az ágyról,összekulcsolta az ujjainkat,és kihúzott az ajtón.
Lementünk a többiekhez,ahol Anita pasija is helyet foglalt már.
Felállított punk haja volt,olyan mint Tré Cool-nak,csak neki barnába.Kék szeme olyan volt,mintha átlátna rajtam,de a mosolya mindent vitt.Mint egy angyal.Egy piercing-es angyal,mivel volt egy a szemöldökében.
-Sziasztok,én Fehér Matyi vagyok.
-Dobos Flóra.
-Szalay Csongor.De hívj csak Csonginak.
-Oké.Anita már sokat mesélt rólatok,meg a bandádról is,és meghallgattam a zenéteket.Nagyon jók vagytok.
-Köszi.-mosolygott Csongi.
-Nagyon összeilletek Flórával,ezt nem lehet tagadni.-vigyorgott ránk.
-Köszi.-pirultam el,majd bementem a konyhába,hogy összedobjak magunknak egy szendvicset.Csongi addig kint maradt beszélgetni,majd mikor kész lettem a kezébe adtam a tányért,majd én is enni kezdtem.
Mikor végeztem kivittem a tányéromat a konyhába,utánam 5 perccel pedig Csongi is így tett.
-Gitározol?-érdeklődtem.
-Már lassan 6 éve.-válaszolta Matyi.-Először basszusgitározni tanultam,utána meg elektromoson.De dobolni és zongorázni is tudok,bár a szüleim már megőrülnek miatta.
-Meg tudom őket érteni.-nevettem.
Egész jól elbeszélgettünk így négyen (apáék vacsizni mentek),de Matyinak 9-kor mennie kellett.
Csongi még maradt egy picit,de aztán fél 11 környékén ő is lelépett,én meg miután lezuhanyoztam beborultam az ágyba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése